Utolsó évek

A dogmatizmus évei –mint mindenkit- olykor Balla Pétert is külső megalkuvásokra kényszerítették, de ezeket belső lelki szilárdsággal vállalta. Látszatra kiegyensúlyozott, alkalmazkodó volt, a feszültség azonban nyomot hagyott idegein. Anyagi gondjai is voltak. Nem tett jót neki az 1958 után a művelődési és zenepedagógiai munkaviszonyainak váltakozása, majd megszakadása sem: a továbbiakban többször orvosi kezelésre szorult. 1983-ban még részt vett a balatonszárszói templomban tartott országos ünnepségen, a szeptember 4-i hálaadó istentiszteleten és megemlékezésen. A zsúfolásig megtelt teremben az emlékezők Balla Péter irányításával a Kis magyar daloskönyv egyházi és népdalait énekelték.
Lelki otthona a vecsési eklézsia volt. Itt négy évtizeden át szolgált presbiterként. Utoljára Kecskeméti Népzenei találkozókon, a HNF Szárszói Baráti Körében, s a Kelenföldi egyházközség keretében működő, az SDG történetét feldolgozó szemináriumban járt. Baráti találkozókon még halála előtti hónapokban is színesen, igényesen mondta el curriculum vitae-jét (önéletrajz).1984. december 11-én 76 éves korában hunyt el. Temetésén december 20-án a vecsési temetőben -a hideg és ködös idő ellenére- kétszázan vettek részt.
1988. augusztus 11-én születésének 80. évfordulója alkalmából a helyi Honismereti Kör kezdeményezésére emléktáblát helyeztek el lakóházának falán .

Bede Anna: Balla Péter hegedül

Ahol mosollyá szelídült
Villámoktól vibrál az éter
Titkokat rejtő hegedűn
Sámánéneket hegedül
Kopott gúnyában Balla Péter

Hiába tiltják ezt a dalt
Törpék, hogy pogány és eretnek-
Kegyesen hallja fent az Úr,
Ki trónol láthatatlanul,
Fényén mennyei tengereknek.

Évezredes fájdalmakat
Tépnek fel nyílvesszőnyi húrok,
Arany kolompok konganak,
Ezüst csöngettyűk csöngenek,
Táltosok jönnek s trubadúrok.

És dob pereg, és révület
Zsibbasztja el a gyilkos fájást,
Az ének vigasz és varázs,
Már nem borzaszt a meghalás,
Könnyül e földi pokoljárás.

A keresztyén sámán zokog,
Jézusnak panaszolja sorsát-
S a démonhad eloldalog,
Kürttel jönnek az angyalok
S tán nem vész el mégsem az ország.

És amíg lesz szóhoz erőnk
És lesz ős üzenet a dalban,
Hol hamvainknak hantja áll,
Balla Péter ott muzsikál
A jégveréses zivatarban.

YAD VASHEM DIJ

Hiányos lenne Balla Péter arcképe, ha nem említenénk meg a nyilas időkben végzett, korántsem veszélytelen életmentő munkásságát. Akkor már számos lelkészt ismert az országban, így aztán hamis keresztlevelek beszerzése nem okozott gondot. Széleskörű az ismeretsége a református egyházi gyülekezettel, azok papjaival, így aztán megszerezhette a szükséges születési bizonyítványokat, és egyéb dokumentumokat. 1944-ben nem csekély kockázatot vállalva sietett az üldözöttek megsegítésére, megmentésére. Szabadjegyét kihasználva, szinte mindig úton volt. Vitte magával az „Erdélyből menekülteket”, hol a különböző parókiákra, hol az általa e célra bérelt szárszói házakba. Országjárása, ismeretsége tette lehetővé, hogy a zsidóüldözések idején a hamis keresztlevelekkel, saját lakásán, a Soli Deo Gloria-internátusban és a szárszói telepen való bujtatással több mint fészáz életet mentsen meg.
A Budapesti Zsidó Hitközség Balla Pétert az Igaz Embernek járó „YAD VASHEM” kitüntetésre terjesztette fel.

Balla Péter 1995. december 14-én posztumuszként kapta meg a rangos kitüntetést, felesége, aki szintén a díjazottak közt volt betegsége folytán Vecsésen vette át a kitüntetést. A megmentők neveit egy jeruzsálemi emlékfalra vésik fel.
http://www.yadvashem.org/

EGYÉB MEGJELENÉSI FORMÁI

A Magyar Népzene Tára – címmel az Akadémia Kiadó gondozásában 1959-ben megjelent kiadványban több Balla Péter által gyűjtött népdal jelent meg
A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézet Népzenei Osztályának Archívumában található meg Balla Péter 1933 és 1956 között 36 helységben végzett népzenei felvételeiből található 844 dallam. A gyűjtések egy része fonográfhengerre készült, (142 henger) melyekről magnószalag másolatok vannak az Intézetben. Az eredeti fonográf hengerek a Néprajzi Múzeumban találhatók.
Lemezkiadás – A Magyar Rádió és a Néprajzi Múzeum közös munkája egy 100 dalt tartalmazó Pátria nevű népzenei lemezsorozat, melynek több mint fele Balla Péter gyűjtéséből ered. A lemezen összesen 530 énekelt, 9 furulyán, 14 dudán, 7 hegedűn előadott dallam található. A harmincas évek végén adták ki Kelen Péter Pál gazdag Andrássy úti lemezgyáros és kereskedő támogatásával.
1951-ben a Népművészeti Intézet újra kipréselte a lemezeket.

http://www.hagyomanyokhaza.hu/_doktar/sebo_olvasokonyv/kiadvany_hanglemezek.html

KIADVÁNYAI

Szegedi Kis Kalendárium 1938
15 „csángó” dal kottája és szövege, Buday György metszeteivel. A „csángó” dalok megjelölés hibás, a Bukovinában magyarul beszélő lakosság nem csángó, hanem bukovinai székely. Abban az időben általános volt a téves szóhasználat.
Szegedi Kis Kalendárium 1937.
1937-ben 8. alkalommal jelent meg, melyet a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma adott ki. Az eddigi nyolc év anyaga: 109 népdalszöveg, ebből 78 a dallamával együtt székelyföldi, szeged-tanyai, szegedi, kiskunhalasi, hódmezővásárhelyi, bukovinai-székely, gyomai és végül kalotaszegi gyűjtésekből áll.
Kis magyar Daloskönyv 1939.
Népdaltanításának összegzéseként szerkesztette, 50.000 példányban jelent meg. Ebben 40, túlnyomórészt saját gyűjtésű népdal található, melyet meghallgatás után választott ki 3000 népdalból a gyűjteménybe.
Kis énekeskönyv 1948
100.000 példányban adták ki, és több mint 500 éneket tartalmazott.
Dalolj velünk 1956

Észak-magyarországi népdalok. A 64 népdalt tartalmazó füzetet a Népművészeti Intézet megbízásából a zeneműkiadó jelentette meg. a dalok közül 20 Balla Péter gyűjtése.
Daloskönyvek
Az 1950-es években a Zeneműkiadó gondozásában, a Népművészeti Intézet megbízásából daloskönyvek jelentek meg Népek dala, Rezeda, Rózsa, Viola címmel. A kiadványokban Balla Péter gyűjtései is megtalálhatók.
Négy népdalcsokor énekkarok előadására 1961
Népművelési Intézet kiadása
Vecsési népdalok 1970
Kiadói segítség hiányában kéziratban van „Vecsési népdalok” című az 1970-es években gyűjtött anyaga.
Új éneket
Ezzel a címmel jelent meg 1986-ban Balla Péter református közösségek részére írt énekei, melyet a baptista, evangélikus, protestáns, egyszóval a szabadegyházak felvettek a maguk hivatalos énekgyűjteményeikbe. A Ráday Kollégium sokszorosító műhelyében, szerény kis füzetként ezer példányban adták ki.

SOLI DEO GLORIA

A Soli Deo Gloria ( Egyedül Istené a Dicsőség) Szövetség 1921-ben Siófokon alakult. A két világháború közt a református diákok sok értéket hordozó és fejlesztő közössége volt a Soli Deo Gloria Diákszövetség. 1937-ben alkalmazza a szövetség Balla Pétert. Meghívták Szárszóra, ahol lakást és teljes ellátást kapott annak fejében, hogy az esti tábortüzeknél az igazi népdalra tanítsa a résztvevőket. Nem volt könnyű dolga, mert akkor még nagyon erős volt, a népies műdal, az irredenta dal és a tandal ismerete és propagálása az ifjúság körében. Nagyon következetesen új és új dalokat szedett elő saját és más gyűjtésekből, melyeket lassan-lassan megszerettek. Lakást kapott az SDG-központban, - annak ellenére, hogy 1941-ben Vecsésre költözött- ez 1952-ig megmaradt a lakó-utazó szobájának. Bereczky Aladár államtitkár rendelkezése nyomán 1938-tól Balla Péter a református Egyetemes Konvent Országos énekügyi titkára lett, ahol egészen 1952-ig tevékenykedett. Emellett 1937 és 1944 között a „Református Élet” című hetilap zenekritikusa, valamint az SDG-ben Kiss Sándor, majd Soós Géza elnöksége alatt elnöki tanácstag, sőt egy ideig alelnöke is a Szövetségnek. Közben a Budapesti Hangversenyzenekarban játszik.

Balla Péter az SDG kórusát vezényli a Zeneakadémián 1939. októberében.

A Soli Deo Gloria nevéhez fűződik a lengendává vált 1943-as balatonszárszói konferencia, melyben a horogkeresztes imperializmus világhódító szorításából menedéket kereső írók és fiatal értelmiségiek tömörültek. Püski Sándor a „Magyar Élet” könyvkiadó égisze alatt megpróbálta a lehetetlent, kiadáspolitikájával összefogni lehetőleg az egész népi „szekértábort”. Szoros barátság alakult ki a Püski a családdal, akik szintén a szárszói konferenciák rendszeres résztvevői voltak.

http://sdg.org.hu/node/222 A tábortűznél Balla Péter

http://sdg.org.hu/node/223 Püski Gábor

Gyűjtőútja Magyarországon

Tiszacsege, Hortobágy, Dél-Dunántúl, Csongrád, Somogy, Tolna, a Nográd megyei Rimóc, Vízvár, Sárpilis, Lápafő, Algyő.

Lajtha egyre inkább támaszkodott rá, becsülte nyelvtudását, az öntudatos kálvinistát. Hogy a magyar népdalt hogyan kell tanítani, azt filmezés közben tanulta meg. Amikor 1938-ben Lajthát felkérték a Móricz Zsigmond: „Komor ló” című novellája alapján remekbe készült Höllerling rendezte „Hortobágy” című film zenéjének összeállítására, a népi énekesek megkeresésével és felkészítésével Balla Pétert bízta meg. Mint zenei szakértő és mint zenei asszisztens, a Hortobágy körüli településeken neki kellett újratanítani a parasztszereplőknek, népi zenekaroknak a már már ismeretlenségbe merülő saját népdalaikat, helyi dallamokat. Négy vármegyéből össze is szedte őket, de olyanokat, akik Kodály és Bartók 1910-ben gyűjtött dalait tudták volna, már nem talált. A fonográf nyomán, saját, elfelejtett dalaikat tőle tanulták meg újra.

Az ötvenes években szinte már az egész országot járta: népdal tanított mindenütt, ahová csak hívták, egyesületekben, diákszervezetekben, egyházi, ifjúsági szövetségekben.

Rádiófelvétel Turán - a Magyar Rádió busza.

Gyűjtőútja Erdélyben

Lajtha László Kossuth díjas népzenekutató mellé szegődött a Néprajzi Múzeumba. A Népies Irodalmi Társaság támogatásával lehetősége nyílt rá, hogy nagy álmát megvalósítsa: gyűjtőútra menjen Bukovinába. Népdalok gyűjtése, egyúttal a magyar lakosság keresése céljából négyszer ját Romániába. 1933. januárjában, 1933 nyarán, 1934 nyarán majd a következő alkalommal, jóval későbben, 1956 nyarán. Az első három úthoz nem volt szüksége útlevélre, mivel feleségével együtt román állampolgár volt, tartózkodási engedéllyel élt Magyarországon. Az útjaihoz az anyagi támogatást egyrészt édesapja, másrészt az akkori Vilmos császár úton székelő (ma Bajcsy Zsilinszky út) „Népies Irodalmi társaság” biztosította. 1934-es útjához –Kodály Zoltán javaslatára- a Magyar Tudományos Akadémia 400 pengőt biztosított. Tárgyi segítségül a Magyar Néprajzi Múzeum fényképlemezeket, fonográf felvevőkészülékeket és nagy mennyiségű fonográfhengert adott két alkalommal 1933-ban és 1934-ben.

Gyűjtő útjának állomásai:

Csöbörcsök (Cioburciu)
Akkori lakói oroszok és románok. 2 napon keresztül mintegy 50 orosz világi népi éneket vett fel fonográfhengerre és kottára. Az orosz nyelvű dalok alá maguk a dalosok jegyezték le az orosz szöveget, mert Csöbörcsökben a cirilbetűs írást tanították a román uralom alatt is. A gyűjtés anyagát leadta Bukarestben a román zenei szövetség főtitkárának.

Sába (Saba)
Ez volt Romániában az egyetlen község, ahol svájci francia reformátusok éltek. Sába községben a svájci állampolgár tanító, monsieur Giraud kérte fel, hogy másnap reggelre gyűjtse össze az énekanyag leadására alkalmas parasztokat. „ A megbeszélt időben kalapos, kesztyűs, napernyős dámáknak és hozzá illő külsejű uraknak mutattak be” – mesélte Balla Péter. A bemutatkozás után megkérdezte a tanítót, mikorra várhatók az énekelni tudó parasztok. A tanító rámutatott az összejött emberekre „Ime itt vannak”! Az elődeik által Svájcból hozott öltözékük, viselkedésük alapján Balla Péter úgy gondolta, hogy ők a falu előkelői. A tőlük felvett énekanyagot leadta Bukarestben a román zenei szövetség főtitkárának. 1944-ben a Sábaiak visszaköltöztek a svájci Vaud kantonban.

Bukovina
Kodály 1914. évi útját követően Balla Péter volt az első gyűjtő Bukovina öt falujában. A székelyek jó másfél évszázada telepedtek le a Szucsáva folyó mentén. Új hazájukba sok mindent nem vihettek, csak az öntudatlanul velük vándorolt lelkükben élő hagyományokat: a zenének azt a formáját, amit népdalnak neveznek. Az öt falu magyar lakossága csodálatosan üde szépségében őrizte meg a népszokásokat. Józseffalva, Andrásfalva, Istensegíts, Hadikfalva és Fogadjisten székely falvainak népe összesen 280 dalt énekelt fel hengerekre, ezeket később Lajthával együtt lejegyezte.

Erről a hihetetlen kalandos vállalkozásról hatalmas anyaggal tért haza, amelyet itthon feldolgozott. Iszonyúan recsegő fonográfhengerre vették föl a gyűjtők az anyagot. A készülék egy nagy, nehéz faládában volt. A lelkes fiatalember hazatért a gazdag anyaggal, s azonnal írt Bartók Bélának. S a már akkor Európa hírű zeneszerző, felesége Pásztory Ditta társaságában kora délutántól estig hallgatja a fonográfot.
Útjáról a Tudományos Akadémia felolvasó ülésen számolt be, Bartók Béla és Kodály Zoltán jelenlétében. Ettől kezdve élete szívügye a népdalgyűjtés lett. Ez azonban nagy jövedelmet nem biztosított. További kutatásainban különösen Bartók támogatta, ő intézte el, hogy az ÁDOB (Állástalan Diplomások Országos Bizottsága) havi 80 pengőt utaljon át a múzeumnak Balla Péter számára. Puritánsága, önmagával és másokkal szenbeni igényessége, szigora alapvető jellemvonása volt, a pénzsszűke is végigkísérte életét.