Tiszacsege, Hortobágy, Dél-Dunántúl, Csongrád, Somogy, Tolna, a Nográd megyei Rimóc, Vízvár, Sárpilis, Lápafő, Algyő.
Lajtha egyre inkább támaszkodott rá, becsülte nyelvtudását, az öntudatos kálvinistát. Hogy a magyar népdalt hogyan kell tanítani, azt filmezés közben tanulta meg. Amikor 1938-ben Lajthát felkérték a Móricz Zsigmond: „Komor ló” című novellája alapján remekbe készült Höllerling rendezte „Hortobágy” című film zenéjének összeállítására, a népi énekesek megkeresésével és felkészítésével Balla Pétert bízta meg. Mint zenei szakértő és mint zenei asszisztens, a Hortobágy körüli településeken neki kellett újratanítani a parasztszereplőknek, népi zenekaroknak a már már ismeretlenségbe merülő saját népdalaikat, helyi dallamokat. Négy vármegyéből össze is szedte őket, de olyanokat, akik Kodály és Bartók 1910-ben gyűjtött dalait tudták volna, már nem talált. A fonográf nyomán, saját, elfelejtett dalaikat tőle tanulták meg újra.
Az ötvenes években szinte már az egész országot járta: népdal tanított mindenütt, ahová csak hívták, egyesületekben, diákszervezetekben, egyházi, ifjúsági szövetségekben.
Rádiófelvétel Turán - a Magyar Rádió busza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése