Lajtha László Kossuth díjas népzenekutató mellé szegődött a Néprajzi Múzeumba. A Népies Irodalmi Társaság támogatásával lehetősége nyílt rá, hogy nagy álmát megvalósítsa: gyűjtőútra menjen Bukovinába. Népdalok gyűjtése, egyúttal a magyar lakosság keresése céljából négyszer ját Romániába. 1933. januárjában, 1933 nyarán, 1934 nyarán majd a következő alkalommal, jóval későbben, 1956 nyarán. Az első három úthoz nem volt szüksége útlevélre, mivel feleségével együtt román állampolgár volt, tartózkodási engedéllyel élt Magyarországon. Az útjaihoz az anyagi támogatást egyrészt édesapja, másrészt az akkori Vilmos császár úton székelő (ma Bajcsy Zsilinszky út) „Népies Irodalmi társaság” biztosította. 1934-es útjához –Kodály Zoltán javaslatára- a Magyar Tudományos Akadémia 400 pengőt biztosított. Tárgyi segítségül a Magyar Néprajzi Múzeum fényképlemezeket, fonográf felvevőkészülékeket és nagy mennyiségű fonográfhengert adott két alkalommal 1933-ban és 1934-ben.
Gyűjtő útjának állomásai:
Csöbörcsök (Cioburciu)
Akkori lakói oroszok és románok. 2 napon keresztül mintegy 50 orosz világi népi éneket vett fel fonográfhengerre és kottára. Az orosz nyelvű dalok alá maguk a dalosok jegyezték le az orosz szöveget, mert Csöbörcsökben a cirilbetűs írást tanították a román uralom alatt is. A gyűjtés anyagát leadta Bukarestben a román zenei szövetség főtitkárának.
Sába (Saba)
Ez volt Romániában az egyetlen község, ahol svájci francia reformátusok éltek. Sába községben a svájci állampolgár tanító, monsieur Giraud kérte fel, hogy másnap reggelre gyűjtse össze az énekanyag leadására alkalmas parasztokat. „ A megbeszélt időben kalapos, kesztyűs, napernyős dámáknak és hozzá illő külsejű uraknak mutattak be” – mesélte Balla Péter. A bemutatkozás után megkérdezte a tanítót, mikorra várhatók az énekelni tudó parasztok. A tanító rámutatott az összejött emberekre „Ime itt vannak”! Az elődeik által Svájcból hozott öltözékük, viselkedésük alapján Balla Péter úgy gondolta, hogy ők a falu előkelői. A tőlük felvett énekanyagot leadta Bukarestben a román zenei szövetség főtitkárának. 1944-ben a Sábaiak visszaköltöztek a svájci Vaud kantonban.
Bukovina
Kodály 1914. évi útját követően Balla Péter volt az első gyűjtő Bukovina öt falujában. A székelyek jó másfél évszázada telepedtek le a Szucsáva folyó mentén. Új hazájukba sok mindent nem vihettek, csak az öntudatlanul velük vándorolt lelkükben élő hagyományokat: a zenének azt a formáját, amit népdalnak neveznek. Az öt falu magyar lakossága csodálatosan üde szépségében őrizte meg a népszokásokat. Józseffalva, Andrásfalva, Istensegíts, Hadikfalva és Fogadjisten székely falvainak népe összesen 280 dalt énekelt fel hengerekre, ezeket később Lajthával együtt lejegyezte.
Erről a hihetetlen kalandos vállalkozásról hatalmas anyaggal tért haza, amelyet itthon feldolgozott. Iszonyúan recsegő fonográfhengerre vették föl a gyűjtők az anyagot. A készülék egy nagy, nehéz faládában volt. A lelkes fiatalember hazatért a gazdag anyaggal, s azonnal írt Bartók Bélának. S a már akkor Európa hírű zeneszerző, felesége Pásztory Ditta társaságában kora délutántól estig hallgatja a fonográfot.
Útjáról a Tudományos Akadémia felolvasó ülésen számolt be, Bartók Béla és Kodály Zoltán jelenlétében. Ettől kezdve élete szívügye a népdalgyűjtés lett. Ez azonban nagy jövedelmet nem biztosított. További kutatásainban különösen Bartók támogatta, ő intézte el, hogy az ÁDOB (Állástalan Diplomások Országos Bizottsága) havi 80 pengőt utaljon át a múzeumnak Balla Péter számára. Puritánsága, önmagával és másokkal szenbeni igényessége, szigora alapvető jellemvonása volt, a pénzsszűke is végigkísérte életét.
Gyűjtő útjának állomásai:
Csöbörcsök (Cioburciu)
Akkori lakói oroszok és románok. 2 napon keresztül mintegy 50 orosz világi népi éneket vett fel fonográfhengerre és kottára. Az orosz nyelvű dalok alá maguk a dalosok jegyezték le az orosz szöveget, mert Csöbörcsökben a cirilbetűs írást tanították a román uralom alatt is. A gyűjtés anyagát leadta Bukarestben a román zenei szövetség főtitkárának.
Sába (Saba)
Ez volt Romániában az egyetlen község, ahol svájci francia reformátusok éltek. Sába községben a svájci állampolgár tanító, monsieur Giraud kérte fel, hogy másnap reggelre gyűjtse össze az énekanyag leadására alkalmas parasztokat. „ A megbeszélt időben kalapos, kesztyűs, napernyős dámáknak és hozzá illő külsejű uraknak mutattak be” – mesélte Balla Péter. A bemutatkozás után megkérdezte a tanítót, mikorra várhatók az énekelni tudó parasztok. A tanító rámutatott az összejött emberekre „Ime itt vannak”! Az elődeik által Svájcból hozott öltözékük, viselkedésük alapján Balla Péter úgy gondolta, hogy ők a falu előkelői. A tőlük felvett énekanyagot leadta Bukarestben a román zenei szövetség főtitkárának. 1944-ben a Sábaiak visszaköltöztek a svájci Vaud kantonban.
Bukovina
Kodály 1914. évi útját követően Balla Péter volt az első gyűjtő Bukovina öt falujában. A székelyek jó másfél évszázada telepedtek le a Szucsáva folyó mentén. Új hazájukba sok mindent nem vihettek, csak az öntudatlanul velük vándorolt lelkükben élő hagyományokat: a zenének azt a formáját, amit népdalnak neveznek. Az öt falu magyar lakossága csodálatosan üde szépségében őrizte meg a népszokásokat. Józseffalva, Andrásfalva, Istensegíts, Hadikfalva és Fogadjisten székely falvainak népe összesen 280 dalt énekelt fel hengerekre, ezeket később Lajthával együtt lejegyezte.
Erről a hihetetlen kalandos vállalkozásról hatalmas anyaggal tért haza, amelyet itthon feldolgozott. Iszonyúan recsegő fonográfhengerre vették föl a gyűjtők az anyagot. A készülék egy nagy, nehéz faládában volt. A lelkes fiatalember hazatért a gazdag anyaggal, s azonnal írt Bartók Bélának. S a már akkor Európa hírű zeneszerző, felesége Pásztory Ditta társaságában kora délutántól estig hallgatja a fonográfot.
Útjáról a Tudományos Akadémia felolvasó ülésen számolt be, Bartók Béla és Kodály Zoltán jelenlétében. Ettől kezdve élete szívügye a népdalgyűjtés lett. Ez azonban nagy jövedelmet nem biztosított. További kutatásainban különösen Bartók támogatta, ő intézte el, hogy az ÁDOB (Állástalan Diplomások Országos Bizottsága) havi 80 pengőt utaljon át a múzeumnak Balla Péter számára. Puritánsága, önmagával és másokkal szenbeni igényessége, szigora alapvető jellemvonása volt, a pénzsszűke is végigkísérte életét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése